Egy hetes utunk során felkeressük a világ legrégebbi, ma is működő pizzériáját, csónakázunk a Kék-barlangban, limoncello-t szürcsölünk a lehető legautentikusabb helyen, fellibegőzünk a Monte Solaro-ra, bejárjuk az Aragón-kastély minden zegét-zugát, megmásszuk Positano egymillió lépcsőjét, megnézzük a naplementét Sorrento szikláinak tetejéről, felkirándulunk a Vezúvra, elzarándokolunk Pompeibe, termálvizes forrásokban áztatjuk magunkat.
Potenciális úti céljaink:
- Nápoly: Olaszország harmadik legnagyobb városa, Krisztus előtt 680 óta itt folyamatosan élnek emberek, Nápolyban nyitott meg a világ első pizzériája (Antica Pizzeria Port’Alba, 1830.), ami ma is működik. Látnivalóit fel sem lehet sorolni, mi most kettőt emelünkk ki: odafent három várának egyikét, a város legmagasabb pontján fekvő Castel Sant’Elmo-t, míg odalent a Napoli Sotterranea („földalatti Nápoly”) barlangrendszerét.
- Amalfi: 1700 éves város a Sorrentói-félsziget déli oldalán. Amilyen kicsi a település, annyira különleges: az óvárosi utcákat a házak alatti árkádok kísérik, 1997 óta az UNESCO Világörökség része. Katedrálisának kriptájában nyugszanak Szent András földi maradványai, itt született a világ első hajózási törvénykönyve, híresek a helyi papírgyártó műhelyek és az itteni limoncello. Lassan bandukolva szívjuk magunkba a hangulatot.
- Positano: pont olyan, mint a képeslapokon. Igaz, a színes cserepekkel díszített templomtető látványáért meg kell küzdeni az „egy utca és egymillió lépcső” városában. Ha a mászást edzésnek fogjuk fel, este lelkiismeret-furdalás nélkül ehetjük magunkat degeszre a vacsoránál. Koktéllal a kezünkben nézünk körül a Le Sirenuse teraszáról…
- Capri: ikonikus helyszín, szinonimája a jómódnak, a stílusnak, a divatnak és a csillogásnak. Déli oldalán méltóságteljesen állják a hullámokat a Faraglioni sziklaalakzat tagjai. Ezek közelében a Marina Piccola található, lényegesen barátságosabb árakkal, mint a túloldali Marina Grande. Annak közelében kézzel készített szandálokat kínálnak, amiket húsz perc alatt elkészítenek. Turistáktól kevésbé fertőzött a sziget „másik” városa, Anacapri, ahol a Villa San Michele és a Solaro-hegy tetejére vivő libegő tekinthető kötelező programnak. A fazekas termékeket és/vagy limoncello-t árusító boltok bejárása fakultatív, de erősen javasolt. Ha az időjárás és a várakozók sorának hossza engedi, meglátogatjuk a Kék-barlangot is.
- Procida: sétálunk a színesre festett házak között, meglátogatjuk a Vivara természetvédelmi területet
- Sorrento: itt is van bazilika és katedrális, de inkább a természeti szépségre érdemes koncentrálni: a függőlegesen a tengerbe szakadó sziklafalak a víz felől igen impozáns látványt nyújtanak, tetejükről pedig gyönyörű kilátás nyílik (az Ischia fölött lenyugvó Nap látványa mindent visz). A városka területére hat kisebb-nagyobb park is elfért, legalább az egyikben biztosan elüldögélünk egy ideig.
- Ischia: a „Zöld sziget”. Gyógyhatású termálvizeiről ismert, nem sokkal érkezés előtt még megcsodálhatjuk a vízről a tizenötödik században, a spanyolok által emelt Aragón-kastélyt, amint elmegyünk mellette. A helyi konyhákban nyúlból egészen fenséges fogásokat készítenek, kipróbálandó! Másnap pedig nem sietünk a tovább indulással, meglátogatjuk valamelyik fürdőt, felfedezzük a sziget belsejét, benézünk a kastélyba, felmászunk az Epomeo-hegy csúcsára, meglessük, hogyan élnek a helyiek.
